legelő
legelő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <állat>, amelyik éppen legel. A sziken legelő juhok; a pázsiton legelő libák. Itt legelő gulya, és szétszórt karámok, Miket a délibáb derékon átvágott … (Tompa Mihály) || a. (ritka) Legelőre (II) járó, legelőre kihajtott <állat>. Mennyi föld jut egy-egy legelő marhára?
II. főnév -t, -je [e] (Általában vmely helység határában fekvő v. erdőben levő) füves, gyepes terület, amelynek füvét zöld állapotban, állatokkal legeltetve hasznosítják, ahol a falkában levő jószág az év bizonyos szakában, rendsz. tavasztól őszig kint legel. Dombvidéki, havasi v. alpesi, hegyi, síkvidéki legelő; fásított legelő; ® kövér legelő; kiégett, öntözött, sovány legelő; közbirtokossági, szövetkezeti legelő; a legelő ápolása, fásítása, öntözése, trágyázása; legelőre csap vmely állatot. Közös legelőn vannak. Kihajtják az állatokat a legelőre. Feltörik a legelőket. Hadd látom, úgymond, mennyit ér A welszi tartomány. | Van-e ott folyó és földje jó? | Legelőin fű kövér? (Arany János) Paripák iramodtak a kipusztult … rónáról, kényszerűen, – új legelő felé. (Babits Mihály) A kopár legelőn, jó messze, gulya legel. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. legelőegyezség; legelőelkülönítő; legelőfajta; legelőgazdálkodás; legelőhasználat; legelőhely; legelőhiány; legelőjelleg; legelőjog; legelőnagyobbítás; legelőrét; legelőtársulat; legelőváltó; 2. birkalegelő; juhlegelő; közlegelő; libalegelő; marhalegelő; méhlegelő.
legelői.
