legenda
legenda [ë-ë v. e-e] főnév ..dát, ..dája
1. (irodalomtudomány) A középkori keresztény vallási irodalomnak a műfaja, amely vmely szentnek az életét, ill. életének egy v. több, a hívőktől csodásnak tartott eseményét beszéli el prózában v. versben. Szent Katalin verses legendája. Az első legendákat latinul írták. Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. (Ady Endre) || a. (vallásügy) Keresztény, főleg katolikus vallási tárgyú monda, csodás történet, amelyet a hívők vmely helyhez, esethez, személyhez fűznek. || b. (irodalomtudomány) Ennek irodalmi, költői feldolgozása.
2. (ritka, vallásügy) Nem keresztény vallási tárgyú monda. Buddhista legenda; a Bar-kochbáról szóló zsidó legendák. || a. (ritka) Ennek irodalmi feldolgozása.
3. (választékos) Jelentős esemény(eke)t, vkinek kimagasló tetteit kiszínezve v. túlozva elbeszélő mű, ill. szóbeli hagyomány. Legendák hőse. Legendák keringenek róla. Hőstetteiről legendák születtek. Legendákat beszélnek róla. E roppant nép nem Csaba népe, | Melyről legenda szólott nektek, | Más nép e nép, ez csak: a Nép, | A fölkelt Nép. (Ady Endre)
4. Kisebb-nagyobb közösség vmely (régebben élt) tagjának életével kapcs., kiszínezett hagyomány, történet. Még a királynál is járt a családi legenda szerint. (Móricz Zsigmond)
5. Kitalált dolog, mendemonda, mese (3). Ez csak amolyan legenda! Legendák keringtek, hogy miért iszom folyton, s miért süllyedek egyre jobban. (Karinthy Frigyes) Világosodik lassacskán az elmém, | a legenda oda. (József Attila)
6. (tudományos, régies) <Térképen v. vmely művészeti alkotáson> szöveg, képaláírás, magyarázat; jelmagyarázat.
Szóösszetétel(ek): legendagyűjtemény; legendakör.
legendai.
