lehull
lehull tárgyatlan ige, (ritka) lehullik
1. <Növényi rész> termő helyéről, <egyéb dolog, tárgy, anyag> arról a helyről, ahol van, elválva alacsonyabban levő helyre v. hely felé hull. Lehull a lomb, a rózsa, az érett gyümölcs. A vakolat mind lehull. Cigarettájáról lehullt a hamu a szőnyegre. A Bakonynak | Már lehullott levele. (Kisfaludy Sándor) E barna fürt lehull majd, Mely büszke válladon csügg. (Berzsenyi Dániel) Az őszi fáknak ágirúl, Sárgult levél könnyen lehull. (Tompa Mihály) Elhervad a rózsa, lehull a levél. (Vajda János)
2. (költői) <Hó, (ritka) dér, eső> leesik. Itt hűvös ősz van. Lehullott már | Az első hideg, őszi dér. (Ady Endre)
3. (választékos) <Csillag> leszalad, lefut, eltűnik az égről. Sohse hull le a vörös csillag. (Ady Endre) Csillagok gyúlnak és lehullnak. (József Attila)
4. (átvitt értelemben is, választékos) <Vkit, vmit elzáró, fogva tartó eszköz, tárgy> felnyílik, és szabadulást, szabadságot adva leválik, leesik. Lehull a bilincs, a lakat, a zár. Lehulltak rólunk a láncok. Előre látom … mint omladoz rakásra Az ész, igazság mennydörgő szavára A zordon inség óriási tornya, S mint hullanak le durva láncai. (Berzsenyi Dániel) Sújt a kalapács, | s börtönről, gyárról lehull a lakat. (József Attila)
5. (választékos) <Érzelmi fokozással, ünnepélyes színezettel, ill. az esés súlyosságát, a tömeg tehetetlenségét hangsúlyozva:> leesik, lezuhan. Mennyi eső lehullott! Mintha az égből hullott volna le! A hóhér a nyakára csapott, s a nemes fő lehullott a porba. Hátha úgy vagyunk … Mint a kő; melyet fölhajítnak, Aztán lehull. (Petőfi Sándor) Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad … Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. (Ady Endre) A csillárok a mennyezetről sorra lehullottak. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Lehull vkinek a keze: fáradtan lehanyatlik a keze. Ha [Zsuzsi] nem nézett vissza rám, lehullott kezem, lábam akkor …, s nem bírt hazavonszolni. (Móricz Zsigmond)
6. (gyak. átvitt értelemben) <Vmit fedő, borító, eltakaró anyag: lepel, fátyol, álarc stb.> hirtelen leválik, lehámlik, leesik. Lehull az álarc, a lepel vkiről, vmiről: (átvitt értelemben is) igazi – hamis, rossz – mivoltában tűnik elő, az eddig leplezett, palástolt valóság kiderül vele kapcsolatban; lehull róla a ® fátyol; lehullt a ® hályog a szeméről. Hulljon le a lepel! Éjfélkor, mikor az álarcok lehullottak, szétnézett. A maszkok alól idegen fejek bukkantak ki. (Kosztolányi Dezső)
7. (választékos) <Ruha, haj, füzér alakú dísz> puhán leomlik, lelóg, ilyen formában leér vmeddig. Selyemkendője kecsesen hull le válláról. Szőke haja vállára hull le. A szakálla hosszú gubancokban hull le az övéig. (Jókai Mór)
lehullás; lehulló; lehullott.
