leimádkozik
leimádkozik tárgyas ige
1. (vallásügy) Leimádkozik vmit: <vallásos hite, felfogása szerint> úgy nyer vmely bűnére bocsánatot, hogy buzgón imádkozik. Nekem nincs leimádkozni való bűnöm. (Jókai Mór) Úgy éreztem, hogy az ő bűneiket is le kell imádkoznom. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas, tréfás) Imádság révén kap, nyer, szerez vmit, (ritka) vkit. Ezt a rossz időt bizonyosan te imádkoztad le. A szentpéteriek … valami goromba forgószelet találnak leimádkozni a feje fölé. (Mikszáth Kálmán) Elmentem [a templomba], hátha egy kis esőt lehetne leimádkozni. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Leimádkozik vkit vhonnan: könyörgéssel, rimánkodással, kérleléssel eléri, hogy vki vhonnan lejöjjön. (gúnyos) A szenteket is leimádkozná az égből: vakbuzgón, bigott módon vallásos. Alig bírta a haszontalan gyereket a háztetőről leimádkozni. Addig-addig engesztelik, kapacitálják, míg leimádkozzák onnan a nyeregből. (Jókai Mór)
leimádkozás; leimádkozható; leimádkozó; leimádkozott; leimádkoztat.
