lejárat [2]
lejárat [2] főnév
1. Vhová, vmibe levezető út, lépcső, járat, kül. annak felső, kezdeti szakasza, nyílása, ajtaja; lejáró. A földalatti lejárata. A barlang lejárata beomlott. A hídnál két új lejárat épült. Keresi a lejáratot a földszintre. A kőfalnál kút állt, ettől balra a pince lejárata. (Kuncz Aladár)
2. Annak bekövetkezése, hogy vmi lejár (II. 6, 9), ill. ennek időpontja; vminek lejárta. Lejárat előtt, lejáratig, lejáratkor; megbízatásának lejáratáig. A lejárat napján törleszt. Lejárat napján, ha elhozta a pénzt, visszakapta a váltóját. (Jókai Mór)
lejárati; lejáratú.
