lelkezett
lelkezett [e-e-ë v. e-ë-ë v. ë-ë-ë] melléknév (ritka, irodalmi nyelvben)
Vkiből, kül. vkinek, vminek lelkétől v. lelkéből lelkezett: olyan, aki v. ami vkinek v. vminek a leglényegesebb alkati sajátságait örökölte és hordja magában. Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom, Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom. (Arany János) Néhol annyira nyelvünkből lelkezett a lírája, hogy nem lehetne más nyelvre még csak megközelítően is áttenni. (Kosztolányi Dezső)
