lelkiismeret
lelkiismeret főnév, (régies) lelkiesméret, (tájszó) lelkiösmeret
1. Az a (gyak. megszemélyesített) erkölcsi tudat, amelynek alapján az ember saját tetteinek, érzéseinek, gondolatainak erkölcsi helyességét, erkölcsösségét megítéli. ® Élő lelkiismeret; eleven, érzékeny, kényes lelkiismeret; ® tág lelkiismeret; a lelkiismeret hangja ¬; a lelkiismeret szava ¬; fölébred benne a lelkiismeret; a lelkiismeret azt kívánja, hogy …; furdalja a lelkiismeret; megszólal a lelkiismerete; nem engedi, tiltja a lelkiismerete; nem viszi rá (® rávisz) a lelkiismerete; ® vádolja a lelkiismerete; ® elaltatja a lelkiismeretét; megnyugtatja a lelkiismeretét; vmi ® terheli vkinek a lelkiismeretét; ® megalkuszik a lelkiismeretével. Fáradtunk eleget, De jutalmaz érte a lelkiismeret. (Petőfi Sándor) Ha elszunnyadt, újra felébredt, a lelkiismeret nem hagyta aludni. (Móricz Zsigmond) Fő-hóhérom a lelkiismeret | maradt. (Szabó Lőrinc) || a. Az egyénnek saját erkölcsi tudata által megítélt erkölcsi állapota; az ezzel kapcs. erkölcsi érzés. Bűnös, nyugodt, tiszta lelkiismeret; (népies, irodalmi nyelvben) fekete v. sötét lelkiismeret: bűnökkel, aljasságokkal terhelt l.; ® rossz a lelkiismerete; lelkiismeretbe vágó dolog; ® könnyít a lelkiismeretén; vkinek a lelkiismeretén ® szárad vmi; lelkiismeretére mond, állít, bizonygat vmit; megvizsgálja a lelkiismeretét; vmi ® nyomja a lelkiismeretét; vmi ® terheli vkinek a lelkiismeretét; folt esett a lelkiismeretén. Ősz hajam vagyon, Simon, | jó lelkiesméretem. (Katona József) Pilátus azért mossa a kezét, mert nem tiszta a lelkiismerete. (Juhász Gyula) Sok minden nyugtalanította lelkiismeretét. (Hunyady Sándor) || b. Az a tudat, amelynek alapján vki a saját hivatása, munkaköre területén érvényes erkölcsi, társadalmi, tudományos, művészi értékekhez, normákhoz viszonyul. Állampolgári, orvosi, tanári lelkiismeret. Ez nem egyeztethető össze művészi lelkiismeretével.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely közösség, kül. társadalmi osztály v. korszak erkölcsi tudatának megszemélyesítője, azt kifejező személy. A nép élő lelkiismerete. Az igazi író a haladás képviselője, a kor lelkiismerete.
Szóösszetétel(ek): lelkiismeret-mardosás; lelkiismeret-vizsgálás.
lelkiismeretű.
