lelkiismereti
lelkiismereti [e-e-e v. ë-e-e] melléknév, (tájszó) lelkiösmereti
1. A lelkiismeretből (1) fakadó, eredő, a lelkiismeretben gyökerező. Lelkiismereti aggály; (régies) lelkiismereti furdalás: lelkiismeret-furdalás; lelkiismereti kétség, kötelesség. A szégyenbe, lelkiösmereti furdalásba … belebolondult. (Tolnai Lajos)
2. A lelkiismeretre tartozó, rá vonatkozó, azt érintő. Lelkiismereti kényszer: a) az az olykor egyházi parancsok, tilalmak révén is történő kényszerítő ráhatás, amellyel arra késztetnek vkit, hogy lelkiismerete, legjobb meggyőződése ellen cselekedjék. Ellenáll, enged a lelkiismereti kényszernek; lelkiismereti kényszert alkalmaz, gyakorol. b) az a kényszerítő körülmény, hogy vki lelkiismeretének parancsára vállal vmely nehéz, saját érdekeivel ellenkező v. veszélyes feladatot, magatartást, cselekedetet. A gyilkos lelkiismereti kényszerből jelentkezett a rendőrségen; lelkiismereti kérdés, probléma, ügy; lelkiismereti kérdést, problémát, ügyet csinál vmiből: a) erkölcsi felelősségérzete alapján ítéli meg, foglal állást benne. Lelkiismereti kérdés volt számára, hogy elfogadhatja-e az ajándékot. b) (bizalmas) nagyon komolyan veszi, sokat töpreng rajta; (politika) lelkiismereti szabadság: arra vonatk. sz., hogy az egyén lelkiismerete szerint cselekedhessék. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
