leró
leró tárgyas ige
1. <Anyagi, pénzbeli adósságot, kötelezettséget> kiegyenlít, kifizet, megfizet. Lerója adósságát; a ® természet adóját lerója. Az illetéket bélyegben rója le. Evvel leróttam minden tartozásomat. A kamatot lerótta. Az adósunk tartozását rövid idő múlva megkezdette leróni. (Táncsics Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely erkölcsi kötelességet v. belső kötelezettséget> tettre vált. Lerója háláját, tiszteletét; lerója a hála, a kegyelet, a tisztelet adóját. Föl hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója. (Petőfi Sándor) Hálámat fényesen fogom leróni. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, régies) <Ellen- v. viszontszolgálatképpen> viszonoz vmit. Köszönöm, hogy egymás után két levéllel tett adósává; igyekszem … mindeniket leróni. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Bűnt, hibát> bűnhődéssel levezekel. Deresre huzzák a gazembert, Bünét botokkal róni le. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, elavult) Vmiből elvesz, levon vmennyit. A régi iskola példái, melyeket eddig maga előtt látott, sokat lerónak hibáiból. (Vörösmarty Mihály) A nagy falióra csendesen petyegett – egy-egy szemernyit róván le az örök időből. (Jósika Miklós)
leróható; lerótt; lerovat; lerovó.
