lesállás
lesállás [s-á] főnév
1. Az ellenségen való hirtelen rajtaütés céljára előre elkészített rejtekhely. Lesállásból ütöttek rajta a járőrön. || a. (katonaság) Olyan, rendsz. út mentén elfoglalt tüzelőállás, amelyből vmely tűzfegyver (géppuska, löveg stb.) az előrenyomuló csapatokat szükség esetén meglepetésszerű tűzzel támogatja. Lesállásba megy az üteg.
2. (vadászat is) Les (1–1b) céljára készített, rendsz. rejtett, álcázott állás; leshely. Lesállásából lepuffantotta a vaddisznót. Lesállásából jól megfigyelhette a banda garázdálkodását.
3. (sport) <Egyes labdasportokban> a támadó csapat vmely játékosának olyan szabálytalan helyzete, hogy a saját játékostól továbbított labda leadása pillanatában közte és az ellenfél kapuja között az ellenfélnek csak egy játékosa van; les. Lesállás miatt a gól érvénytelen volt. A bíró észrevette, lefújta a lesállást.
