letesz
letesz ige
I. tárgyas Lejjebb levő v. szilárd, biztos helyre tesz.
1. Vmely lent levő v. szilárd helyre tesz. Leteszi vminek az ® alapkövét; letesz vmit a Ház asztalára: (átvitt értelemben is) vmely javaslatot az országgyűlés elé terjeszt megtárgyalás végett. Leteszi, aztán otthagyja. Leteszi a csomagot a földre. Leteszi a könyvet a polcról az asztalra. Ne hozzák be, tegyék le az előszobában! Ha leteszik a gyereket, mindjárt sír. „Van még vacsoráról egy darabka sültem.” | S asztala fiából egyben ki is vette, S egy fehér cipóval énelém letette. (Garay János) Az e részbeni javaslatot a tisztelt ház engedelmével fel fogom olvasni és a ház asztalára le fogom tenni. (Deák Ferenc) Megcsókolta a két arcomat, s letett a földre. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) <Kincset> elás. || b. <Kezet, lábat, fejet> fenn tartott, fölemelt helyzetéből rendes, ill. nyugvó állapotába helyez. Leteszi a fejét: (átvitt értelemben is) alvásra, nyugvásra, pihenőre hajtja a fejét. Tedd le a kezed, ne emelgesd! Rászóltak, s erre letette keresztbe rakott lábát. A sírba letenni ohajtja fejét. (Vörösmarty Mihály) Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? (Petőfi Sándor) A parasztok, … mikor ősszel behordták a termést, megint letehették a fejüket …, s átaludhatták a telet. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) Leteszi magát: a) zökkenve ülő helyzetbe veti magát, magát elengedve leül. Kimerülten letette magát egy székre. Azt se nézte hová ül le, csak letette magát. (Jókai Mór); b) lefekszik. Akár úr, akár paraszt, mind letette magát a maga fekvőhelyére. (Móricz Zsigmond)
2. Vki számára, ill. későbbi felhasználás céljára, közvetítés végett vhol, vkinél elhelyez vmit. A díjbeszedő részére a pénzt letettem a házfelügyelőnél. Talált egy táskát, letette a rendőrségnél. Halála előtt kis pénzét távollevő gyermeke számára barátjánál tette le. Megtörtént a végrendelet lepecsételtetése …, s azt Fertőy úrnak átadák, hogy a megye levéltárába megőrzés végett letegye. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) Vkinél, vhol, vhova letesz vmit: vkinek, vmely intézménynek a gondjaira bízza. Én reám tevé le a | szegény paraszt elfáradt csontjait. (Katona József) Nála tette le panaszát a … halászgazda. (Eötvös Károly)
3. <Óvadékul, biztosítékul, későbbi jog érvényesítése érdekében> lefizet, befizet vmit. Leteszi a kauciót. Te is játszhatsz, de előbb tégy le két forintot. A … vendéglőben … előre le kell tenni a szálláspénzt. (Jókai Mór) A házáért csak éppen a foglalót tudta letenni. (Móricz Zsigmond) || a. (pénzügy, bankszakma) <Pénzösszeget, értékpapírt, értéket meghatározott célra történő felhasználás végett, ill. óvadékul, biztosítékul> letétbe helyez, lefizet. A vételár fedezetét értékpapírban letette a bankban. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Fejemet teszem le v. leteszem a fejem, hogy … : egészen bizonyos vagyok, hogy …; fejemet teszem rá. || c. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a kezébe tesz le: <hatalmat, életet, sorsot> vkinek kiszolgáltat, úgy, hogy ezentúl csak attól függ; vkire rábíz. Vkinek a ® kezébe teszi le a döntést. Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe | tettél le. (Katona József) Tiéd az ország, | kezedbe tette le sorsát. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben, régies) <Szóval> leír v. <rajzban> lefest, lemásol. Van itt egy ügyes kéziratmásoló, aki az aláírásokat igen híven le tudja tenni. … üres papirra. (Jókai Mór) [Jókainak] szivárványban fürdött a lelke … Annak a színeit tette le papírra. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, zene, bizalmas) Letesz vmire: <zeneművet> vmely más formában, rendsz. egyszerűbb hangszerelésben v. egyetlen hangszerre átdolgozva leír; átír (6a) vmire. A nagy vegyeskari művet leteszi négy szólamra. Ki tette le zongorára ezt a nyitányt?
6. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt> vmely alacsonyabb hivatali beosztásba helyez, délebben fekvő v. jelentéktelenebb helyre oszt be. Leteszik Szegedre; leteszik vidékre. Büntetésből letették kisegítőnek.
7. (átvitt értelemben, bizalmas) Leszid, leszól. Alaposan letették. Saját jobbágyát is leteszi egy idegen miatt … (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, népies) <Próba, erőfeszítés> levesz vkit, vmit lábáról; legyőz, legyengít. Az a kis munka így letette. Kérges büszke fát Letesznek századoknak súlyai. (Vörösmarty Mihály) Egy pár kupa [bor] úgy letesz holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig méri az utcát. (Jókai Mór)
II. tárgyas Nem tart, nem fog, nem visel tovább.
1. <Vmely munka, feladat végzésére való, haszn. s kezében tartott eszközt, tárgyat> helyére v. nyugvó helyzetbe tesz, helyez, s így a vele való foglalkozást, munkát megszünteti. Letesz vmely szerszámot. Leteszi a ® fegyvert; leteszi a kagylót, a könyvet, a telefont; leteszi a ® lantot; leteszi a ® tollat; leteszi a ® (vakoló)kanalat; leteszi a ® vándorbotot. A könyvet nem lehet v. vki nem tudja letenni: a könyv olyan érdekes, hogy alig lehet v. vki alig tudja félbeszakítani az olvasását. Tedd le azt a kést és azt az ollót! Letészem a lantot. Nyugodjék. | Tőlem ne várjon senki dalt. (Arany János) Baczonyi … letette a poharat, anélkül, hogy ivott volna. (Gárdonyi Géza) Ez a makacs igézet annyira felizgatta …, hogy letette a könyvet, s többet nem merte kezébe venni. (Kuncz Aladár) Rongy ceruzámat inkább leteszem | s köszörülöm a kasza élit, | mert földünkön az idő érik. (József Attila)
2. <Ruhafélét, kül. kalapot, felsőkabátot> levet. Leteszi a ® reverendát. Letette a kalapját, letette az utcai ruháját, és fölvette a munkaruhát. Letette tüll boáját, kinyitotta bundáját. (Kosztolányi Dezső) No vetkezz le. Tedd le azt a kabátot. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) <Tárgyat, testrészt> vhonnan levesz, és máshová tesz v. elvisz. Tedd le innen a könyököd! Leteszi szemeiről a pápaszemet. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben is) <Öltözetet, jelvényt, jelképet, nevet> nem visel tovább. Leteszi a gyászt. Leteszi volt férje nevét. Édes néném, … huszonkét esztendő múltán, ma tettem le a francia köntöst. (Mikes Kelemen) Arra fogja kényszeríteni, hogy letegye azt a nevet, melyet meggyalázott … (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Tevékenységet, hivatalt, tisztséget> nem visel tovább, felhagy vele, abbahagyja; <munkát> abbahagy, kül. ellenszegülés v. sztrájk formájában. Leteszi hivatalát; (régies) leteszi rangját: lemond a rangjáról. Annyira elkeseredett, hogy rögtön letette a főbíró tisztét. (Mikszáth Kálmán) Együtt tettük le, föl is együtt | vesszük a munkát! (József Attila)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Lelki terhet, gondot, nyomasztó érzést> eltávolít, elvet magától; megszabadul tőle. Leteszi vminek a gondját. Kifizette az adósságot, letette a gondját. Ami azon félelmemet illeti, hogy talán elpártolok, … azt bízvást leteheted. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt, kül. járműről> leszállni kényszerít. Nem volt jegye, letették a villamosról.
6. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Vhol letesz vkit: <közlekedési eszköz> vhol megáll, és lehetőséget ad, hogy vki leszállhasson róla. Az autó majd letesz a hídnál. A kocsi ott fog letenni a házuk előtt. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt> hivatalából, tisztségéből, hatalmi állásából elmozdít, v. alacsonyabb (hivatali) beosztásba, tisztségbe helyez. Letették a bírót, az elnököt, a vezért; leteszik az elnökségről, az igazgatóságról. Mind a négy nemzetségnek egy bírájok vagyon, … e csak három esztendeig lehet bíró, némelykor addig is [= időközben is] leteszik. (Mikes Kelemen)
III. tárgyas Elvégez.
1. <Vmilyen felkészültséget, alkalmasságot bizonyító feladatot vizsga v. verseny keretében> teljesít, véghezvisz. Leteszi a próbát, a vizsgát; leteszi a kollokviumot, a szigorlatot, a remeket. A[z] … egyetemre iratkozott be jogásznak, de vizsgáit nem tette le. (Kosztolányi Dezső) Hozzám … adnák feleségül …, ha megemberelném magam, és letenném az ügyvédi vizsgát. (Hunyady Sándor)
2. <Esküt, fogadalmat> állításának igazolására v. későbbi magatartásának biztosítékául megfelelő formában elmond, elvégez. Leteszi a hitet; leteszi az esküt v. esküt tesz le vmire. Letette a fogadalmat. A tanúk letették az esküt. Leteszi az esküt arra, hogy nem volt ott. Holnap teszi le a hivatali esküt. Hallgatásra tettem | le esküvésemet. (Katona József) Valamennyi letette az esküt a köztársaságnak. (Móricz Zsigmond)
IV. tárgyatlan Letesz vmiről: lemond vmely célról, reményről, szándékról, tervről; felhagy vele. Letesz a tervéről; letesz minden reményről. Erről tégy le! Letett a szándékáról. Ha már letettél a külföldre menéstől, bizonyosan rövid időn Szatmárba rohansz. (Arany János) Úgy látszik, már letettek róla, hogy korán fognak felkelni. (Ambrus Zoltán) Megkért, beszéljek a [hadnaggyal] …, hátha letenne legalább egy időre a kártyázásról. (Herczeg Ferenc) Tíz éve már annak, hogy letett minden reménységről. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. garas, kanál.
letehető; letett.
