lexikon [ë v. e] főnév -t, -ok, -a v. -ja (régies írva: lexicon is)
1. Nagyobb terjedelmű, gyak. több kötetes kézikönyv, amely rendsz. betűrendbe sorolt, önálló, közérthető cikkekben közli valamennyi tudománynak és művészetnek, ill. egy v. néhány tudományágnak a körébe vágó ismereteket, adatokat; ismerettár. Egyetemes, irodalmi, mezőgazdasági, műszaki, művészeti, zenei lexikon; lexikont szerkeszt. Költők, hírlapírók voltak mindannyian. Neveiket műveik elsorolásával együtt mind megtalálhatjuk a hazai lexikonokban. (Jókai Mór) A földön ülve levelezte a német lexikont. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben) Élő v. eleven lexikon: olyan ember, aki az ismereteknek minden területén sok adatot tud.
2. Enciklopédia (1, 2). Filozófiai lexikon.
3. (elavult) Szótár (1). Professzor úr mondám, – nekem könyvek kellenének: a Cicero levelei, és más classicusok, de kivált egy jó lexicon. (Kazinczy Ferenc)
lexikoni; lexikonos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.