lihegés
lihegés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A liheg igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi liheg. A kutya lihegése. Szinte kifulladt a lihegéstől. Nagy lihegéssel cipelte fel a terhét az emeletre. Mint aki hegyre hág, | mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel | kifulva, akként élek én | örökös lihegésben. (Babits Mihály) || a. Az így keletkező hang. Fulladozó, kéjes, kínos lihegés.
lihegéses; lihegésű.
