ló
ló főnév lovat, lova
1. A patások osztályába tartozó, a szamárnál és az öszvérnél rendsz. nagyobb háziállat, amelyet járművek, mezőgazdasági gépek vontatására, lovaglásra használnak (Equus caballus). Arabs, magyar ló; hidegvérű, melegvérű, telivér ló; almásszürke ló; ® babos ló; deres, fakó, fehér, kese ló; ® lámpás ló; pej, sárga, vasderes ló; csökönyös, kezes, szilaj ló; ® lógós ló; ® nyergesló; ® rudas ló; kemény szájú ló; ® parádés ló; ® váltott lovakkal; a ló ballag, kocog, poroszkál, üget, vágtat; a ló ágaskodik, felhorkan, felvág, fúj, hányja a fejét, horkan, kapál, megbokrosodik, megugrik, nyerít, prüszköl, rúg; jól v. rosszul indít a ló; a ló ledobja, leveti lovasát; a lovak elragadják a kocsit; a lovak megvadulnak; a lovak ® közé vág, csap, cserdít; lovon jár; felül a lóra; lóra kap; lóra ® kerekedik; lóra pattan, ül; leszáll, leszökik, lepattan a lóról v. lováról; abrakolja, befogja, csutakolja, felkantározza, felnyergeli, felszerszámozza, megsarkantyúzza a lovat v. lovát; lovat ® futtat; sarkantyúba ® kapja a lovát; ® kilövik alóla a lovat; lovat ® lecsutakol; ® lógóba fogja a lovat; ® megszakítja a lovát; ® összeszedi a lovat; ® szőrén üli meg a lovat; betöri, szoktatja, ugratja, üti, veri a lovát; lovat hajt, legeltet, patkol; kifogja a lovakat a kocsiból; lovat ® vált; lóval szánt, vontat. ® Lovakkal kereskedett. Lefagyott a lónak a ® szarva. (szójárás) Nagy a feje, búsuljon a ló: nem érdemes búslakodni rajta; oda se neki; vigadjunk; (szójárás, népies) vén lónak csikós kantár: a) korához nem illő viselet; b) korához nem illő fiatal házastárs; (szójárás, bizalmas) ez még egy lónak is sok volna: sok ez egy embernek, nem bír (el) ennyit az ember. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) dolgozik, mint egy ló: minden munkát vállalva, teljes erővel, sokat és küszködve d.; (bizalmas) izzad, mint egy ló: erősen i.; megszokta, mint ® cigány lova a szántást; (bizalmas) úgy él, mint Toldi Miklós lova (a szeméten): nagyon nehéz körülmények között, nyomorúságosan él, tengődik; annyit ér, mint döglött lovon a patkó: semmit sem ér; biztatja, mint ® cigány a lovát; úgy beszél vkivel, mint (a) kocsis v. a ® talyigás a lovával. Jó szerecsen lovak Alattok ugrálnak, Hogyha trombita riad. (Balassi Bálint) A rónára halvány ködök települnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló. (Petőfi Sándor) A rossz uton … Felüti néha fejét a lovam. (Ady Endre) Jő egy karcsú és sovány magyar ló | s horkanva nyargal el. (Kosztolányi Dezső) || a. (sport) Versenyló. A ló bukott; a ló elsőnek futott be; vmelyik lóra fogad, tesz.
2. (állattan) Lovak: a páratlan ujjú patások rendjének ilyen nevű családjába tartozó egypatás állatok (ló, szamár, zebra).
3. (játék) Felső részében a ló fejéhez hasonló sakkfigura, amely L alakban, ún. lóugrásban halad; huszár. Elveszti a lovat; a lóval lép, üt. A királyod nem mehet sehová; ha ide megy, leüti a ló, ha ide megy, leüti a futó. (Karinthy Frigyes)
4. (sport) Négy lábon álló, 120 cm magas, párnázott, bőrrel bevont, középen két kápával ellátott tornaszer köröző, lengő, ugró stb. gyakorlatok végzésére. || a. (sport) A tornának az a fajtája, amelyet ezen végeznek. Lovon a csapat második lett.
5. (népies) Szent Mihály lova: koporsó vitelére való, négylábú faváz, állvány; elvitte a Szent Mihály lova v. kivitték a Szent Mihály lován: meghalt, kivitték a temetőbe, eltemették. De jaj, engem ide-tova Elvisz a szent Mihály lova. (Csokonai Vitéz Mihály) A molnárlegény már a szent Mihály lovát is ellopta a majornoki temetőből. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, durva) <Megszólításként is:> nehézfejű, ostobán viselkedő, esetlen, de alapjában jóakaratú személy, főleg férfi. Így nem lehet játszani, te ló!
Szólás(ok): átesik a ló másik v. túlsó oldalára: az ellenkező végletbe esik; nem adná egy vak lóért: nagyon örül neki, sokért nem adná; jó (v. rossz) lóra tesz: helyesen (v. helytelenül) vmely személy v. ügy sikerére, ill. győzelmére számít; két lóra tesz: két lehetőségre számít, abban a hitben, hogy az egyik majd csak beválik; magas lóra ül, felül a (magas) lóra: indokolatlanul nagy hangon, fölényesen beszél, viselkedik; magas lóról beszél: fölényesen, fennhéjázva beszél; leszáll a lóról: már nem olyan fölényes; lovat ad vki alá: biztatással, tettével v. magatartásával felbátorít vkit arra, hogy követelőzve lépjen fel szándéka megvalósítására; lóvá tesz vkit: rászedi, becsapja; ld. még: apostol, zab. Közmondás(ok): Ha ló nincs, a szamár is jó: ha vmiből jó minőségű nincs, a kevésbé jó is megfelel. A lónak négy lába van, mégis (meg)botlik: mindenkivel megeshetik, hogy hibát követ el. Ajándék lónak ne nézd a fogát: az ajándékot nem illik bírálgatni, kevesellni. Közös lónak túros a háta: amit többen is használnak, az rendsz. hamar tönkremegy, mert a lelkiismeretlen emberek kevésbé ügyelnek rá, mint arra, ami csak az övék. Nyomtató lónak nem kötik be a száját: aki vkivel, vmely rábízott anyaggal dolgozik, az rendsz. fogyaszt, használ is belőle. Vén ló is megröhögi az abrakot: öreg ember is tudja élvezni az élet örömeit. Lovat is azt ütik v. azt a lovat ütik, amelyik (a leg)jobban húz: attól kívánnak egyre több munkát, aki egyébként is jól dolgozik.
Szóösszetétel(ek): 1. lóabrak; lóáldozat; lóállomány; lóápolás; lóarcú; lóbefogás; lóbehozatal; lóbélyeg; lóbetegség; lócsere; lódobaj; lóerejű; lóértékesítő; lófaj; lófog; lófülű; lóganéj; lóhajtás; lóhajtó; lóhorkolás; lóidomár; lóidomítás; lóidomító; lóismeret; lóismerő; lóistráng; lóitató; lókereskedő; lólopás; lóröhögés; lórúgás; lósántulás; lósörény; lószakértő; lószar; lószemű; lószín; lótakarmány; lótáncoltatás; lótartás; lótartó; lótej; lótenyésztő; lótulajdonos; lóüstök; lóvakarás; lóváltás; lóvasalás; lóvonat; 2. csataló; faló; hátasló; hintaló; huszárló; igásló; katonaló; kocsiló; macskaló; ménló; tenyészló; vadló; versenyló; vezetékló; víziló; vontatóló.
lovaz.
