locska
locska melléknév ..kán, ..kább (hangutánzó)
1. (irodalmi nyelvben) Locsogva, csobogva folyó, hullámzó <víz>. Pihenve ring a méla komp. A locska habbal álmodik. (Arany János)
2. (népies, kedveskedő, de kissé rosszalló) Sokat és fölöslegesen, haszontalanságokat, hiábavalóságokat beszélő, locsogó, fecsegő. Locska kislány, vénasszony. Károlynak súlyosabban hullott a fejére ez a beszéd, mintha az ítéletnapi … angyal szavait hallaná. Pedig ezeket csak egy locska gyerek mondta. (Jókai Mór) Nagyon locskák voltak. Mindig csak beszéltek és kacarásztak, mintha eszüket vesztették volna. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): fecskelocska.
locskaság.
