locspocs
locspocs főnév• (bizalmas, hangutánzó)
A címszót követő „fn” rövidítés után pótlandók a ragozott alakok: -ot, -a
1. Félig elolvadt hó v. híg sár, ill. az ezzel borított út, terület; licslocs. Kint nagy a locspocs. Kerüld ki azt a locspocsot! Valami olyast hall messze, ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek besüppednek a locspocsban. (Mikszáth Kálmán) A városi ember…, nem lát egyebet az esőben, mint ruhát rontó vizet, amely megkotyvasztja a kiállhatatlan locspocsot. (Bársony István) || a. (ritka) Nedves, sáros, esős idő. Már megint milyen csúnya locspocs van!
2. jelzői használat(ban) Nedves, sáros, esős <idő, időjárás>. Csúnya locspocs idő van kint. Bárcsak meleg napfény volna, Vagy kemény télre hajolna Már ez a locspocs idő! (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj de nehezen szárad ez a ruha az ilyen locspocs időben. Csakúgy szakad már megint az eső. (Jókai Mór)
