1. (bizalmas) tárgyas Nagy lökéssel hirtelen kimozdít a helyéből, arrébb taszít, dob, vet vmit. Lódítsd azt a hordót a sarokba! Hátrafelé messze nyujtja ki jobb lábát, Hogy rúgva is azzal lódítsa a szálfát. (Arany János) Klára parittyából egy nagy követ lódít. (Jókai Mór)
2. tárgyas (tájszó) Vkihez v. vmiért küld, szalaszt vkit. Gyereket lódít a postára. Lódított valakit érte, hogy hazahívja.
3. tárgyas (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (bizalmas) A tréfa kedvéért v. más okból túloz, nagyot mond, nem mond egészen igazat, tódítja a valóságot; füllent. Nagyokat lódított a lánynak. Azt lódította, hogy már járt Skóciában. Ne lódítson kend olyan nagyokat! (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Örökké csak lódít. Szeret lódítani. Én még eddig soha hazugságot le nem írtam, hát ha hozzáfognál lódítani, akkor abbahagyjuk. (Móricz Zsigmond) Te jól tudod, a költő sose lódít. (József Attila)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.