lődörög
lődörög tárgyatlan ige ..rgök, -tem [e] ..rgött, -jön; -ni v. ..rgeni [e]
1. (enyhén rosszalló) Lassan, hanyagul, céltalanul ide-oda jár, csatangol, kószál. Egész nap az utcán lődörög. Hol lődörögtél olyan sokáig? Órákig lődörgött a vásárban. Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) Nem volt őr, se rendes katona: lődöröghetett, ahol neki tetszett. (Gárdonyi Géza)
2. (tájszó) <Tárgy> ide-oda hánykódik, egyik oldalról a másikra vetődik, zötyög. Futva jött … A vászontarisznya ide-oda lődörgött az oldalán. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: ellődörög; kilődörög.
lődörgés; lődörgő.
