lohad
lohad tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (választékos)
1. Vmi lohad: daganat, kelés, duzzadás, puffadás stb. kiterjedése, kül. magassága, duzzadtsága fokozatosan csökken; apad. A kezén levő daganat egyre lohad. Kelése felfakadt, és lassanként lohadni kezdett. || a. Vmi lohad: dagadt, duzzadt testrész, testtájék, ill. a rajta levő daganat, kelés stb. veszít duzzadtságából, dagadtságából. Már lohad a keze, a nyaka.
2. Vmi lohad: tűz, láng lángolásának ereje, magassága fokozatosan csökken, a kialváshoz közeledik. A tűz nem égett már olyan erősen, lassanként lohadni kezdett. || a. (átvitt értelemben) Amint életem lángjai lohadnak, úgy enyészik a te alakod is. (Jókai Mór) || b. (ritka) <Szél> erejében, sebességében csökken, enyhül.
3. (átvitt értelemben) <Érzelem> erejében, hevességében csökken; csöndesedik. Kedve szemmel láthatóan lohad. A nézőközönség lelkesedése percről percre lohadt. Szenvedélyes szerelmük az évek során egyre jobban lohadt. Most, boszuja hűltén, szíve lohad, fázik. (Arany János) Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Ember> erély, buzgóság, bátorság tekintetében ernyed. Arról van szó ha te szólsz, ne lohadjunk, | de mi férfiak férfiak maradjunk. (József Attila)
Igekötős igék: lelohad.
lohadás; lohadó; lohadt.
