lök
lök ige -tem [e], -ött, -jön
1. tárgyas Vhova, vmerre lök: <személyt, tárgyat> testével, kül. tenyerével, ritkábban vmely tárggyal durván megérintve, hirtelen kimozdít vhova, vmerre; taszít. Sarokba lök: (átvitt értelemben is, ritka, irodalmi nyelvben) sutba dob; ® utcára lök vkit. Odébb lökte a széket. A mélységbe lökte áldozatát. A rongyos tudós sarokba lökte stúdiumjait. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas Vhova, vmerre lök: <tárgy> másik tárgynak v. személynek nagy erővel nekiütődve, hirtelen kimozdítja vhova, vmerre. Az elgurított golyó odább lökte az álló golyót. || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) lök (vmennyit v. vmekkorát vkin, vmin): bizonyos számú v. mértékű, hirtelen és rövid ideig tartó erősebb nyomással kimozdítja vhonnan. Lökött egyet a szomszédján. Nagyot lökött a széken. A kocsirúd nagyot lökött a bámészkodó gyereken. || c. tárgyas Hátba, mellbe, oldalba stb. lök vkit: hátának, mellének, oldalának stb. vmely pontján hirtelen megtaszítja, jókorát nyom rajta. Vigyázzon a dámára, bátyám! – löké őt oldalba Lenci. Muki felriadt … Gyuszi ütött a dámával. (Jókai Mór) Sarudyné haragosan … lökte oldalba az urát, hogy hallgasson. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas Lök vmit vhova: vmely értéktelen, fölösleges dolgot utálattal v. megvetéssel odavet, odadob vhová. A rothadt gyümölcsöt a szemétre löki. Rosszkedvűen és szinte gyűlölettel lökte tanári fiókjába a kékesszürke füzetet. (Babits Mihály) Erzsi … a cserepet a szemétbe lökte. (Móricz Zsigmond) || a. Kelletlenül, megvetéssel vki elé tesz vkinek vmit. Egy kis maradékot lökött neki vacsorára. Eléje lökte bérét, s azt mondta, hogy azonnal szedje batyuját. (Kosztolányi Dezső)
3. (sport) Súlyt lök: súlylökéssel foglalkozik, súlylökést végez.
4. tárgyatlan (ritka, bizalmas) <Férfi> közösül.
Igekötős igék: alálök; átlök; belelök; belök; ellök; fellök; félrelök; hátralök; helyrelök; idelök; kilök; lelök; meglök; nekilök; odalök; rálök; visszalök.
löket ige; lököd; lökődik.
