löttyen
löttyen [e] tárgyatlan -t, -jen [ë] (csak egyes szám 3. személyben; -t ragos mértékhatározóval is)
1. (hangutánzó) <Kisebb mennyiségű folyadék, híg anyag, félig telt v. majdnem üres edényben> hirtelen megmozdulva az edény oldalának csapódik, és jellegzetes, magas, gyengébb loccsanó hangot ad. Az ütődéstől nagyot löttyent a tej a kannában. || a. <Folyadék, híg anyag kisebb mennyisége vmely edényből> hirtelen kiömlik, kicsapódik vhova. A tej a kannából a padlóra löttyent. A pohár még mindig kezében remegett, az ital fele a földre löttyent. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Lágy, petyhüdt testrész> mozgás v. járás közben hirtelen elmozdul vmerre. Fara, melle minden lépésre löttyent egyet.
Igekötős igék: kilöttyen; meglöttyen; összelöttyen; rálöttyen.
löttyenés; löttyenő; löttyent melléknév.
