lotyog
lotyog tárgyatlan ige (-tam), -ott, -jon (hangutánzó)
1. (bizalmas) <Folyadék, nem egészen teli, öblös edényben> mozgatás közben többször, ismételten az edény falához csapódik, és loccsanó hangot ad. Lotyog a víz a korsóban. Lotyog a bor a hordó fenekén. Kevés benzin lehet a tartályban, mert nagyon lotyog.
2. (népies) Ide-oda mozog, lökődik vmi(be)n; lötyög. Kese lovam négy lábáról A patkó lehullott. | Csak egy maradt rajta, Az is lotyog rajta. (népköltés) Sebes vágtatással lotyog a lóháton. (Arany János)
3. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben, ritka) <Személy> (fölöslegesen) szaporítja a szót, sokat fecseg; locsog. Egy pillanatig sem szűnt meg lotyogni. Hagyd már abba, ne lotyogj annyit!
Igekötős igék: ellotyog; kilotyog; közbelotyog.
lotyogó; lotyogtat.
