lövell
lövell [e] ige -t, -jen [ë], (ritka, régies) lövel
1. tárgyatlan <Folyadék> erős sugárban kifelé tör, szökell. A sebből csak úgy lövellt a vér.
2. tárgyas (irodalmi nyelvben) <Erős fényforrás, rendsz. csóva alakban sugarakat> kibocsát. A fényszóró pásztázva lövellte fényét a tengerre. A nap forró sugarakat lövell a tájra. Halványúl a Mátra. | Az esti nap piros fényt Lövel kék homlokára. (Petőfi Sándor) Vész van a villámban, Mely útainkra fényt lövel. (Tompa Mihály) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben) Lángot, villámokat lövell: <vkinek a szeme> indulattól szikrázik. S vadul a sebből a tőrt kiragadja. Szeme szokatlan lángot lövell. (Arany János) || b. tárgyas (irodalmi nyelvben) Vmilyen tekintetet, pillantást lövell: vmilyen indulattal, heves érzéssel telt pillantást vet vkire, vmire. A borbély megvadult tekintetet lövellt a támadóra. (Krúdy Gyula) Laci … epedő pillantásokat lövell a nők felé. (Babits Mihály)
Igekötős igék: átlövell; belövell; fellövell; kilövell.
lövellés; lövellő; lövellt.
