lövet [2]
lövet [2] [e] főnév -et, -e [ë, e] (elavult)
1. Lövés (1–2). A törököt most várjuk el … Szállni közel, látod, lövetinktől nem mere hozzánk. (Vörösmarty Mihály)
2. jelzői használat(ban) Annyi <robbanóanyag>, amennyi a lőfegyver egyszeri elsütéséhez szükséges. [A pacsirtának] annyi tarka tolla sincs, amennyiért a vadász egy lövet puskaport nem sajnálna. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): allövet.
