lüktető
lüktető [e] melléknév -n v. -en [e]
1. Általában olyan, ami lüktet (1). Lüktető ér; lüktető homlok. Lüktető halántékán ott kopogtat a halál. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Élénk ütemű. Lüktető élet, munkaritmus.
Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.
Languages
