lutheránus
lutheránus [lutëránus] melléknév és főnév, (tájszó) lutránus (kissé bizalmas)
I. melléknév
1. Evangélikus (I). Lutheránus pap, templom, teológus. Luther Mártontól fogva Saxoniában [= Szászországban] volt a gyökere és fészke a lutheránus vallásnak. (Mikes Kelemen) Kapitány Novák belépe, s hozta a pesti lutheránus papot. (Kazinczy Ferenc) Két teológus diák föltette magában, hogy gyalogszerrel beutazza Európát. Úgy emlékszem … lutránus diákok. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Szemben álló álláspontok közt semleges középutat kereső, a döntést megkerülő, se ilyen, se olyan <magatartás, megnyilatkozás>. Lutheránus álláspont, észjárás, felelet, válasz. Pali nyilván nem tudta … ezt, tehát lutheránus módra felelt. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a Lutheránus (I. 1–2) személy. Mi … szegény lutheránusok … szívesen látjuk fölségedet a mi városunkban. (Jókai Mór) Amikor [Kossuth] meghallotta tőlük, hogy diákok …, lutránusok s gyalog járják a világot: kedve földerült. (Eötvös Károly)
lutheránusos.
