lyuk
lyuk főnév -at, -a v. -ja, (népies) luk, (tájszó) lik
1. Vmely szilárd anyagon, testen átmenő, kisebb, kerekded nyílás. Kerek, szabálytalan lyuk; lyuk van a harisnyáján, az edényen, a kerítésen; átbújik, átdug vmit a lyukon; lyukat ® fúr; lyukat ® rág vmibe(n); lyukat szúr, üt, vág vmin v. vmibe; befoltozza, beragasztja, beszövi a lyukat; betöm egy lyukat. Cigarettája lyukat égetett a terítőn. Az egér, a moly lyukat rágott a szöveten. A golyó lyukat ütött az ajtón. Csákánnyal vágott lyukat a jégen. A két ház, kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen; Mint kutyájuk a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. (Arany János) El is alszik aztán a terjedő tűzszikra az ingvállon …, csak kormos szélű lyuk marad utána … (Mikszáth Kálmán) || a. <Tárgyon, eszközön, ruhadarabon> olyan (kisebb) nyílás, amelynek vmely célja, rendeltetése van. ® f-lyuk; a háló, a rosta, a szűrő lyukai. Befűzte a lyukba a cipőzsinórt. Két lyukkal kijjebb engedte a nadrágszíjat. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint (a) ® rosta lyuka v. mint ® rostán a lyuk. Bogár Pista szép legény volt, … Nadrágszíja hét lyukra volt. (népköltés) Lyuk volt a faedény élin, azt kellett a szájra emelni, s jó, ha végig nem folyt a nyakán le a csizmáig a bor. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmely test v. anyag felszínén> kis öblű, nagyobb bemélyedés, vminek a belsejébe nyúló kisebb üreg. Lyuk a fában, falban, földben, szalmakazalban; bedugja, betömi a lyukat; lyukat ás, fúr, szúr, váj, üt, vés vmibe. Nagy lyuk van a fogán, be kell tömni. Bebújik a lyukba. A víz lyukat vájt a sziklába. A kukac lyukat fúr az almába, a zsizsik a borsóba. A szú lyukat rág a fába. || a. (játék) <A talajon v. vmely sima lapon> kis kerek mélyedés, amelybe bizonyos sport- v. (szerencse)játék közben a labdának v. golyónak gurulnia kell. A golyózó gyerekek körülállták a lyukat. || b. Az emberi test felszínéről a test belsejébe vezető nyílás, rés, kis üreg, főként (durva) a végbél nyílása és a női nemiszerv, ill. hüvely. A gyerek egy babot dugott a füle lyukjába. Szóláshasonlat(ok): (népies) neki is (csak) kettő az orra lyuka, mint a szegény ember ® malacának.
3. <Szilárd test belsejében> főleg gázfejlődés következtében keletkezett üreg. Lyuk a kenyérben, a sajtban.
4. Rendsz. a földbe vájt üreg, odú mint (vad)állat búvóhelye, tanyája. A borz, az egér, a nyúl, a róka, az ürge lyuk(j)a. Az ürge kibújt a lyukból. Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! | Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban! (Petőfi Sándor) Három kis rókakölyök ugrott ki … a lyukból. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, bizalmas) (Emberi) búvó- v. rejtekhely. Az üldözött tolvaj előbújt lyukából.
5. (bizalmas, túlzó) Szűk, rendsz. homályos v. sötét helyiség, szoba, lakás; odú. Csak egy kis lyuk a szobája. Egész családok nyomorogtak földbe vájt lyukakban. A két lengyel művészt magánzárkába csukták, egy … nedves sötét lyukba. (Kuncz Aladár) Szétnéztem a szobájában. Nyomorúságos lyuk volt ez. (Kosztolányi Dezső)
6. (sport) Lyukat dob, lő, rúg (a levegőbe): a célba vett tárgy (pl. tekejátékban a báb, céllövészetben a célpont, futballban a labda) mellé, a levegőbe d., l., r.
Szólás(ok): bedug v. betöm egy lyukat: vmely sürgős szükséget, hiányt kielégít, ellát; egyik lyukat a másikkal dugja v. tömi be: a) vmely hiányt úgy pótol, hogy onnan vesz el vmit, ahol szintén szükség volna rá; b) úgy fizeti ki a tartozását, hogy másik adósságot csinál; lyukat beszél vkinek a hasába: kiállhatatlanul sokat beszél vkinek, rendsz. vmire rábeszélő célzattal. Közmondás(ok): (tréfás, gúnyos) Bolond lyukból bolond szél fúj: bolond embernek bolond a beszéde.
Szóösszetétel(ek): 1. lyukbiliárd; lyukbőség; lyukfúró; lyukfűrész; lyukolló; lyuktágító; lyukvágó; lyukvéső; 2. búvólyuk; csaplyuk; egérlyuk; fúrólyuk; gomblyuk; kályhalyuk; karlyuk; kemencelyuk; kéménylyuk; kulcslyuk; nézőlyuk; orrlyuk; rókalyuk; súgólyuk; szeglyuk; szelelőlyuk; ürgelyuk.
lyukacska; lyukú.
