mafla
mafla melléknév és főnév
I. melléknév ..lán, ..lább (bizalmas)
1. Együgyű, élhetetlenségre, tehetetlenségre v. járatlanságra, tapasztalatlanságra valló módon buta, bamba <személy>. Nagy mafla legény lett belőle. A király se mafla, ugyancsak veri a vasat, amíg tüzes. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre valló, jellemző, hozzá tartozó, tőle származó. Olyan mafla képe van. Csak bámul rá maflán. Mit bámulsz rám olyan ártatlan mafla képpel? (Mikszáth Kálmán) Párisban ezerszer elnéztem A kicsi, bérmáló [= bérmálkozó] szűzeket Hosszú ruhában, fehéren, maflán Mentek, mint a betegek. (Ady Endre)
II. főnév ..lát, ..lája Mafla személy. A nevét sem tudja ez a kis mafla. Nem ragadta meg szerencséjét a mafla. Figurázó, nagy csókzenével, Vadítva a maflák hadát: Így jöjjön el majd az éjjel. (Ady Endre) Az óriás betyár … nekirugtat az egyik bojtárnak …, s az a mafla nem tud kitérni. (Móricz Zsigmond)
maflácska; maflaság; mafláz.
