1. (nyelvtudomány) Olyan (szótagot alkotó) beszédhang, amelynek képzésében az a legfontosabb mozzanat, hogy a változó méretű, viszonylag nyitott szájüreg mint rezonátor a gégefőben keletkezett, rendsz. zörej nélküli hangnak sajátos színezetet ad (pl. a, á, e, é, o, u). Hosszú, rövid magánhangzó; ® kemény magánhangzó; ® kettős magánhangzó; labiális magánhangzó; ® magas magánhangzó; ® mély magánhangzó; palatális, veláris magánhangzó; magánhangzók és mássalhangzók; magánhangzó kihagyása ¬; a magánhangzók hasonulása, illeszkedése, váltakozása. Nevek | érdekeltek, … És furcsa szavak, | melyekben sok mássalhangzóra csak | egy magánhangzó jut. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek írott v. nyomtatott jele, betűje. Írj föl a táblára néhány magánhangzót!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.