magánkívül
magánkívül határozószó (egyes szám 3. személyben; a többi személyben a maga visszaható névmás megfelelő alakjának és a kívül névutónak külön szóba írt kapcsolata haszn.: magamon kívül, magadon kívül stb.)
1. Önkívületi állapotban, eszméletlenül. Elájult, és percekig magánkívül volt. Sok ideig magánkívül volt, és szüntelenül félrebeszélt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmely heves indulattól nagyon felizgatott, felindult, felháborodott állapotban. Magánkívül van a haragtól. Bán! asszonyod magánkívül futott el. (Katona József) Ha csak nevét említék is, magánkívül volt örömében. (Jókai Mór)
magánkívüli.
