magára határozószó (személyragos és határozóragos) magamra, magadra, magunkra, magatokra, magukra v. (régies) magokra
(egyes számban) (népies) Mások társasága, segítsége nélkül, egyedül, magában. Én félek azt a nagy utat megtenni magamra. (Déryné) El vannak egymástól szakítva, s külön magára fárad … mindenik. (Jókai Mór) Jaj mért vagyok velük [= a sápadt, vérivó leányokkal] magamra. (Babits Mihály) –11 <A hagy, marad igével kapcs. köznyelvi használatban is.> De azért mégis jól esett tudnia, hogy nem maradt egészen magára. (Ambrus Zoltán) Mivel [Géce] a földesúrtól távol volt, már igen régen, talán évszázadok óta önálló életet élt, magára maradva. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) (többes számban) Az érzelmileg távol levők, az idegenek jelenléte, közelsége nélkül; szűk bizalmas körben; bizalmas kettesben, bizalmas hármasban. Néhány percig magunkra valánk. (Kemény Zsigmond) Itt lenn a terembe’ magunkra leszünk. (Arany János) Magunkra ebédeltünk. (Mikszáth Kálmán) –a1 <A hagy, marad igével kapcs. köznyelvi használatban is.> Hogy magunkra maradtunk, éppenséggel nem néztünk egymásra. (Gárdonyi Géza)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.