magasrendű
magasrendű melléknév
(választékos) <Erkölcsi, szellemi, művészi v. politikai érték szempontjából> a fejlődés, ill. a fejlettség magas, előrehaladott fokán álló; magas színvonalú, kimagasló, nagyon fejlett. Magasrendű erkölcsi érzék, művészet, politikai érettség. Alakítása a művészi jellemábrázolás magasrendű példája volt. A skandináv népek magasrendű irodalommal dicsekedhetnek. || a. (régies) Magas rangú, előkelő. Egy magasrendű katonai hivatalnok katonai próbatételen volt jelen. (Vas Gereben)
magasrendűség.
