magatartás
magatartás főnév, (a személyragozott visszaható névmással alkotott birtokos jelzős szerkezetben is, ritka, régies) magam tartása, magad tartása stb.
1. Az a mód, ahogy jellemünk, neveltetésünk szerint a társadalom jelenségeit megítéljük, dolgaiban állást foglalunk, ahogyan másokkal szemben viselkedünk; viselkedés. Baloldali, barátságos, bátor, ellenséges, ellenzéki, elvtelen, férfias, gyanús, gyáva, harcos, helytelen, higgadt, katonás, kihívó, lelketlen, lojális, megalkuvó, minősíthetetlen, öntudatos, pártos, példaadó, politikai, sportszerű, szilárd, tárgyilagos, visszautasító, vitéz magatartás; eléggé el nem ítélhető magatartás; ® felvesz vmely magatartást; magatartását vmihez szabja; vmilyen magatartást tanúsít vki iránt v. vkivel szemben. Magatartásában még sok a kispolgári vonás. Van valami magad-tartásában, mit uramnak szeretnék nevezni. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Járása, magatartása tanúsítja, hogy valaha katonának nevelték. (Jókai Mór) Az asszony … maga elé nézett, s az egész magatartásában valami fáradt csüggedtség volt. (Móricz Zsigmond)
2. (iskolai) A tanulónak az iskolai közösség és tagjai iránt tanúsított (helyes v. helytelen) viselkedése és az iskolai munkához való viszonya; magaviselet. ® Példás magatartás. Elég szorgalmas tanuló, a magatartása pedig szinte kifogástalan. || a. (iskolai) Ennek az osztályozó értekezleten a tantestülettől megállapított érdemjegye. Magatartása elégséges.
magatartási; magatartású.
