magatehetetlen
magatehetetlen melléknév -ül
1. <Betegség, gyengeség, öregség miatt> testi szükségleteit kielégíteni, az önmagával kapcsolatos teendőket ellátni nem tudó, s ezért mások gondozására, ápolására szoruló <személy>. Magatehetetlen öregember, vénasszony. Magatehetetlenül fekszik.
2. A cselekvőképtelenség állapotában levő <személy>. A bilincsbe vert magatehetetlen rab. Aki alszik, az magatehetetlen. (Móricz Zsigmond)
3. (rosszalló) Tehetetlen, ügyetlen <személy>; mamlasz. Magatehetetlen, gyámoltalan alak. Olyan magatehetetlen szegény, nem tud segíteni magán!
magatehetetlenség.
