máglya
máglya főnév máglyát, máglyája
1. Egymás fölé rakott, majd meggyújtott fahasábok nagyobb halmaza. Máglyát rak, emel, gyújt. Az éjszakában messze világítottak a máglyák. Víg csoport Áldoz, toroz máglyák körül. (Arany János) [A tábor-tűz mellett.] Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak, Álmodjunk harcot szegényi magunknak. (Ady Endre) A szénégetők is ott rakták a máglyáikat valahol bent az erdő sűrűjében. (Móricz Zsigmond) || a. <Főleg a középkorban, de szórványosan később is> fából, fahasábokból rakott vesztőhely, amelyre kötözve megégették a rendsz. eretneknek minősített haladó gondolkozású v. boszorkányság vádjával elítéltet. Máglyára hurcol, küld, vet. Büszkén, emelt fővel lépett a máglyára. Máglyán égették meg. El vélök, el, már is soká időzünk, | Isten dicsére, a máglyára őket! (Madách Imre) Már nincs sárga folt, és rég nem ropognak az inkvizíció máglyái. (Móra Ferenc) Mint ropogó csontok a máglyán, | heverek forró ágyamon. (Babits Mihály)
2. Olyan rakás, amelyben az egyes elemek szabályosan egymásnak támasztva állnak v. egymás fölé szellősen keresztbe rakva fekszenek. Máglyába rakott fa, tégla, vályog.
Szóösszetétel(ek): 1. máglyafény; máglyahasáb; máglyaláng; máglyatűz; 2. atommáglya.
máglyás.
