máj
máj főnév -at, -a
1. A has jobb felső részében, a rekeszizom alatt levő, barnásvörös, mirigyes szerkezetű szerv, amely a bélből felszívódott tápanyagokat átalakítva a vérbe juttatja, és az epét kiválasztja. Megduzzadt, megsérült a mája. Átugottam a palánkon – Átesém! | Hogy megingott bele májam És vesém. (Petőfi Sándor) A májam és vesém reszketni kezd és reszketni kezd a szívem. (Karinthy Frigyes)
2. Szarvasmarhának, sertésnek v. szárnyasnak ez a szerve, nyers állapotban emberi tápláléknak szánva, ill. főtt v. sült ételként. Megreszelte a májat. Pirított májat rendelt. Büdös májat, rothadt húst … étettek a foglyokkal. (Kuncz Aladár) A hentes … félkiló májat csapott papírba. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> ez a testrész mint az ember bizonyos indulatainak, érzelmeinek vélt székhelye, ill. maga az ember v. az emberi természet. Hamis a mája: <gyak. nőről:> nem egészen megbízható, van benne egy jó adag csalafintaság; vmi eszi v. rágja vkinek a máját. Ha egy szót sem írt volna többet, ebből ki lehetne ismerni veséjéig és májáig. (Petőfi Sándor) Talán a mája se volt épp szelíd, Olykor biz nyűgös volt ez a vén gyermek. (Ady Endre) Ott nincs hiba, hogy küzködünk, | nem ez rágja az ember máját … (József Attila)
4. (népies, tréfás) <Felkiáltásokban.> Eszem a máját!: jaj, de kedves!, jaj, de aranyos!
Szólás(ok): hízik a mája: nagyon tetszik, jólesik neki vmi; ld. még szar.
Szóösszetétel(ek): 1. májbaj; májbetegség; májdaganat; májdugulás; májfű; májgaluska; májgyulladás; májmegbetegedés; májkonzerv; májkrém; májlob; májmegnagyobbodás; májnagyobbodás; májrák; májsejt; májsérv; májszínű; májvirág; májzsugorodás; 2. borjúmáj; kénmáj; libamáj.
májacska.
