makrancos
makrancos melléknév -an, -abb
Csökönyösen, akaratosan ellenszegülő, makacskodó, nyakaskodó, önfejű <ember, ritk. állat>. Makrancos gyerek. Ne légy olyan makrancos! Hogy valaki … egy kissé makrancos, még azért oly kemény próbát nem érdemel. (Vörösmarty Mihály) Nem volt makrancos ember … szívesen engedett az általános kívánságnak. (Petőfi Sándor) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, hozzá tartozó. Makrancos száj, természet.
makrancosodik; makrancosság.
