mandarin [2]
mandarin [2] főnév -t, -ok, -ja (történettudomány)
<A császári Kína feudális társadalmában> megfelelő képzettség alapján kinevezett s a vezető réteghez tartozó tisztviselő, hivatalnok. Bartók darabjában a csodálatos mandarin végül is elpusztul. A grófnő … ajánlja ezt a csodaszert. Pekingben készítik, csupán a mandarinok számára. (Jókai Mór) Bölcs és vén és mandarin vagyok … Este lugasokban üldögélek, … | s akkor úgy süt rám a lampion, | mint a hold süt át a patakon. (Babits Mihály)
mandarini.
