markol
markol ige -t, -jon
1. tárgyas Marokkal fog, szorít vmit. Keményen markol vmit; markolja a karfát, vminek a nyelét. A mellébe törött kopját markolta kezével. (Vörösmarty Mihály) Mellközépig érő fehér szakállát markolta az állán. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (bizalmas) Marokkal vesz vmit. Markolj magadnak egy kis pattogatott kukoricát!
3. tárgyas Vmibe markol: belemarkol. Vkinek a hajába markol. Az ifjú … az esküdt úr karjába markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a szívébe markol vmi: annyira megdöbbenti, megrázza v. meghatja, hogy úgy érzi, mintha a szívverése is elállna. Szívébe markolt az a hír, az a szó, hogy …
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmibe markol: kíméletlenül, durván beleavatkozik vmibe. Az emberek bolondozása meg- | mulattat; oh, de a vérekbe, és | az életekbe, forró ösztönöm | markolni nem kiván. (Katona József) [A nemeseket] Bánfi megbántá, kigúnyolta, fenyegeté, messze ágazó terveikbe kuszáló kezekkel markolt. (Jókai Mór)
Közmondás(ok): Ki sokat markol, keveset fog: aki túlságosan sokat akar, az annyit sem kap, annyit sem ér el, mint a szerényebb igényű ember.
Igekötős igék: átmarkol; belemarkol; elmarkol; felmarkol; kimarkol; megmarkol; összemarkol.
markolás; markoló.
