markos
markos melléknév -abb (népies)
1. Izmos, erős <személy, főleg férfi>. Markos ember, legény. Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett, Noha nem érte meg még husszor a telet. (Petőfi Sándor) Markos evezős legények berakták cókmókjainkat az öblös vízi járműre. (Mikszáth Kálmán) Egyenként kerültek markos börtönőrök kezébe, akik kikutatták, megrugdalták, megverték őket. (Kuncz Aladár)
2. (számnévi jelzővel) (régies) Bizonyos számú marok (2) magasságú <ló>. A rudas egy tizenhat markos … szörnyeteg. (Jókai Mór) Nagy, tizenhat markos, vékony lábú, finom növésű kanca ló volt. (Mikszáth Kálmán)
