maró
maró melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami mar (1, 3, 4), ill. marni szokott. A zabláját maró ló; a kezet maró sav; maró füst, gáz, szag. Rekedt holló károgása, széltől csikorgó száraz fa, archoz tapadó maró dér szokták őt felköltögetni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Tartósan kínzó lelki fájdalmat, bánatot okozó; gyötrő, emésztő. Maró bánat, fájdalom, gyötrelem. Látni, kevélységét hogy már megvítta maró bú. (Vörösmarty Mihály) Százszor édesebb, maróbb az elmúlt szereplés emléke a szerelemnél. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Szókimondó kíméletlenségével kegyetlenül ható, vérig sértő. Maró gúny; maró megjegyzés; maró tréfa. Csernátony … durva stylusa, maró gúnyja … sok ellenséget szerzett Jókainak. (Mikszáth Kálmán) Gyuri nem is felelt a maró tréfára. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkit rágalmazással, szidalmakkal, pereskedéssel bántó. A szomszédait maró vénasszony.
4. (műszaki nyelv) <Vmely tárgyat> marógéppel, maróval megmunkáló <személy>. A tengelyt maró munkás.
II. főnév -t, -ja
1. (műszaki nyelv) Tengely körül forgó, sokélű forgácsoló szerszám, a marógépnek a tulajdonképpeni forgácsolást végző, cserélhető alkatrésze; főleg géprészek (fogaskerekek stb.) felületét munkálják meg vele. || a. (üzemi élet) Marógép. Ki dolgozik a marón?
2. (tájszó, elavult) Sólyom- v. kányaféle ragadozó madár. Ki látta valaha … Galambot marókkal víni, verekedni? (Arany János) Kakuk, harkály, maró … Tyühé, tyühé, beh sok madár! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. marófej; marópad; marószer; maróvíz; 2. hómaró; menetmaró; talajmaró.
