mártír
mártír főnév -t, -ok, -ja, (ritka) martír (régies írva: martyr is)
1. (választékos) Vértanú (1–1a). A mártírok hite, szenvedése; a munkásmozgalom mártírjai. Az egész földet megáztatta a mártírok vére. (Pázmány Péter) Az ajkán … egy mártír mosolya. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek az érdekében sok megpróbáltatást elviselő, vkiért, vmiért sok áldozatot hozó, önfeláldozó ember. Vkinek, vminek a mártírja. Mártírja volt családjának. || a. (bizalmas, gúnyos) Magát szenvedőnek mutató, önfeláldozást tettető ember. Nem szeretem az ilyen mártírokat, akik mindig savanyú képpel járnak a világban.
Szóösszetétel(ek): mártírarc; mártírkorona.
