máskor
máskor határozószó
1. A beszélés idejétől, a szóban forgó időponttól, alkalomtól eltérő időben, ill. alkalommal; nem most, nem akkor. Legyen ® szerencsém máskor is. Máskor volt az, nem akkor. Máskor jó neki a kartonruha is, de most valami szebbet akar felvenni. Máskor Mantovában kedvre táborozván, | Hétfejű sárkánnyal vítt mint egy oroszlán. (Garay János) Mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe. (Petőfi Sándor) Bezárta az ajtót, mint máskor. (Kosztolányi Dezső) Máskor el tudtak egymással bolondozni, most nem volt hozzá kedve. (Móricz Zsigmond) || a. Nem most, hanem vmely határozatlan jövőbeli időpontban. Most nem érek rá, majd máskor. Gyönyörű szalámink érkezett tanár úr … Nem tetszik? – Majd máskor – szólt. (Kosztolányi Dezső) || b. A mostanihoz hasonló helyzetben a jövőben. Máskor ilyet ne csinálj! Máskor okosabb légy!
2. Egyszer …, máskor … : egyik alkalommal …, másik alkalommal; … néha …, néha …; hol …, hol … Egyszer így beszél, máskor úgy. [A bor] egyszer gyengébb, egyszer erősebb, egyszer aromásabb, néha csak savanykás, máskor savanyú. (Mikszáth Kálmán)
3. Máskorra: más, határozatlan időpontra, alkalomra (főleg a jövőben). Máskorra halaszt vmit. Délután 3-kor jött, pedig máskorra vártam. Hagyják ezt a dolgot máskorra! A mai várvívás – marad az máskorra. (Arany János)
máskori.
