máskülönben
máskülönben határozószó
I. határozószó
1. (kiemelő v. mellékhangsúllyal) (régies) Másként, másképp(en). Ni, hellén módra intenek, bizony: Nincs máskülönben, mind innenvalók. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (mellékhangsúllyal) Más körülmények között, egyéb szempontból nézve; különben, egyébként. A máskülönben hallgatag asszony élesen vágott vissza. A gyerek máskülönben jól viselkedett. Ami pedig Szücs György gazdát | Máskülönben illeti: Nem bolond ember volt ám ő. (Arany János)
II. (kötőszó-szerűen; mellékhangsúllyal)
1. Ezt az egy körülményt nem számítva; másképp, egyébként. Fáradt volt, máskülönben jól érezte magát. Nyugtalan, de máskülönben jó érzésű gyerek. || a. <Ellentétes tartalmú közlés után:> rendes körülmények között; máskor általában; egyébként, különben. Ma rossz kedve van, máskülönben mindig derűs.
2. <Az előbb mondottakat befejezve, ill. más tárgyra térve, főleg kérdés előtt:> egyébként. Máskülönben mi újság? És máskülönben hogy van dolgotok? (Petőfi Sándor) Igen, a lány mind, ha vad, ha szelíd, | szégyellős volt. Szégyeltek valamit, | amiről nem tehettek! … Máskülönben a dolog | nem tartozott rám. (Szabó Lőrinc)
3. (mert, vagy kötőszóval v. anélkül) (Mert) ellenkező esetben; (mert) ha nem, … akkor …; különben. Tedd le azonnal, ami a kezedben van, máskülönben baj lesz! Bizonyára beteg. Máskülönben eljött volna. Siess … Mert máskülönben kész a dáridó. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
máskülönbeni.
