másnemű
másnemű névmás, határozatlan (melléknévi) (választékos, irodalmi nyelvben)
<Főleg elvont jelentésű szóval kapcs;> másféle (2), másfajta (1). Géza lelkülete egészen másnemű változáson ment keresztül. (Jókai Mór) A csécsi idők utáni korokban egészen másnemű viszonyba kerültem az emberekkel. (Móricz Zsigmond)
másneműség.
