1. Víz v. más folyadék befogadására, tárolására való nagyobb, nyitott és rendsz. a földbe ásott mélyedés, ill. építmény. A forrás, a halastó, a (szökő)kút, az uszoda medencéje. A vízcseppek medencét vájtak a sziklában. (Gárdonyi Géza) A nő már a medence pereméhez ért. Lábát belemártotta az átlátszó, zöld vízbe. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Széles, öblös nyitott edény mosdásra, mosogatásra v. étel készítésére. Ne a kosár s a kézmosó medence! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Réz, bronz és kristályedények, medencék és ibrikek … első tekintetre … csodálatosak. (Jókai Mór)
3. (földrajz) A föld felszínének viszonylag mélyen fekvő v. hegységektől körülvett része. Lefolyástalan medence; a Duna, a Földközi-tenger medencéje.
4. (bonctan) Az emberi csontrendszerben a medencecsontokból, a keresztcsontból és a farkcsontból álló alakulat. Széles medencéje van. || a. Az ezektől körülzárt üreg. Kis, nagy medence.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.