meder
meder [e-e v. e-ë] főnév medret [e-ë] v. ritka, népies) -t; medre [e-e]
1. <A talajban> az a természetes v. mesterséges mélyedés, amelyet vmely folyóvíz vájt magának, v. amelyet vmely csatorna számára ástak. A csatorna, a folyó, a patak medre; iszapossá válik a meder; a kiáradt folyó, patak visszatér medrébe; ® kicsap a medréből; a folyó kilép, kiönt a medréből; ® elhagyja a medrét; elrekesztik, kimélyítik, kotorják a folyó medrét. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében. (Petőfi Sándor) Reszket | A sárga Szajna s medréből kicsap. (Tóth Árpád) A széles meder | hogy megtelt, mikor jött az áradás! (Szabó Lőrinc) || a. (földrajz) <A talajban> az a mélyedés, amelyet vmely tó vize megtölt.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Állandósult szókapcsolatokban:> <vmely társas tevékenység lefolyásában> meghatározott irány v. jelleg. ® Belejön a rendes mederbe; vmilyen mederbe terel vmit: vmilyen jelleget, irányt ad vminek, kül. vmely mozgalomnak, beszélgetésnek v. tárgyalásnak; vmilyen mederbe terelődik a vita: vmilyen jellegűvé válik; (vmely mozgalom) visszatér eredeti medrébe; a kívánt, a kellő mederbe szorít vmit; vmilyen mederben folyik v. halad vmi (kül. vmely tárgyalás).
Szóösszetétel(ek): 1. mederfenék; medernyílás; mederszűkület; 2. folyammeder; folyómeder; főmeder.
medrű.
