megannyi
megannyi [g-a] névmás (tőszámnévi) (választékos)
1. mutató Éppen annyi, ugyanannyi (, amennyiről a szövegkörnyezetben szó van). Köszönöm, nemes szűz; ez jó hűs ital volt. | Hadúr fizessen minden csepjeért | Meg annyi boldogságot életedben. (Vörösmarty Mihály) –11 <A megelőző mondatban gyak. amennyi, ahány szóval.> Ahány szó, megannyi hazugság. De jó most elfeledni, hogy Az élet rút és vad dolog, Hogy itt, amennyi arc van, Megannyi csúnya harc van. (Tóth Árpád) –12 <A megelőző mondatban a mennyiségre nem történik utalás, de a megannyi szó a megnevezett személyek, dolgok összességére vonatkozik.> A folyó… Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak. (Petőfi Sándor) Hátul a nyeregnél feküttek a nyilak; Ezek is megannyi szárnyas kopjafiak. (Arany János) Egy hosszú utcán földszintes házak aludtak sorjában, mint megannyi csöndes, öreg asszonyságok a templom utolsó padsorában. (Krúdy Gyula)
II. határozatlan (e mutató érték háttérbe szorulásával) Számos; igen sok. Megannyi példa igazolja állítását. Mint megannyi torzkép | az ember-arcok görcsbe ránganak. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): mindmegannyi.
