megbukik
megbukik ige
1. tárgyatlan <Vmely törekvés, vállalkozás> sikertelenül végződik, kudarcot vall. Megbukott minden igyekezete, jószándéka, próbálkozása, törekvése. Megbukott a mozgalom, az összeesküvés, a puccs. A közvélemény előtt megbukott a program. Az az elv, hogy egy faj által fel kell falatni a többit, most bukott meg. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan <Személy> vmely vállalkozásával, vmilyen minőségben v. egész emberi magatartásában kudarcot vall; elveszti előbbi tekintélyét, hitelét. Mint közéleti ember megbukott. Édesapám megbukott a tügyi rokonok szemében …, mikor kiderült, hogy semmi vagyona sincs többé. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan és tárgyas (játék) <Kártyában vmely játszmát v. bemondott figurát> elveszt, ill. nem tud megjátszani. Megbukja a játszmát, a kontrát, a volátot. Na, megint megbuktam.
2. tárgyatlan (kereskedelem, 1945 előtt) <Vmely tőkés cég, üzlet, vállalat, ill. tulajdonosa> csődbe jut, s fizetésképtelenné válik. A gazdasági pangás idején számos üzlet megbukott.
3. tárgyatlan <Vmely indítvány, javaslat> nem kapja meg a kellő számú szavazatot. A szónoknak mind a három indítványa megbukott. || a. tárgyatlan <Személy> indítványával, javaslatával kudarcot vall, mert leszavazzák. Megbukik az indítványával, javaslatával. Én is megbuktam akadémiai első bírálatommal, csúful leszavazott a többi négy. (Arany János) || b. tárgyatlan Vki vmely választáson nem kapja meg a kellő számú szavazatot, s így mint jelölt kudarcot vall. Az országos, a törvényhatósági bizottsági választáson megbukott.
4. tárgyatlan <Hatalom, hatalmi rendszer a körülmények új alakulása következtében> nem tudja magát tovább fenntartani; megdől. Megbukott a kormány. Megbukott a nagytőke és a nagybirtok szövetkezése. A mozgalom vár, munka és család, | míg megbukik a kizsákmányolás. (József Attila) || a. tárgyatlan <Hatalmon levő személy elkövetett hibái v. a körülmények új alakulása következtében> állásából távozni kényszerül. A kereskedelmi miniszter botrányos körülmények között megbukott. A bontómegyei főispán megbukott. (Mikszáth Kálmán)
5. (iskolai) <Tanuló> nem sajátítván el a szükséges ismereteket, vmely tantárgyból v. tantárgyakból az év végi bizonyítványban „elégtelen” osztályzatot kap, és javítóvizsgára, ill. osztályismétlésre utasítják. Már hetedikbe kellene járnia, de még csak hatodikos, mert a negyedikben megbukott. Gyenge tanuló volt, bár éppen nem bukott meg. Jancsi … megbukott a latinból. Ezen a nyáron pótvizsgára készült. (Kosztolányi Dezső) || a. (iskolai) Iskolai értesítőjében elégtelen osztályzatot kap. Félévkor megbukott. || b. (iskolai) Vmely vizsgán elégtelen osztályzatot kap. Az érettségin három tanuló megbukott. Az anatómiai szigorlaton másodszor is megbukott.
6. tárgyatlan <Vmely közönség előtt eljátszott mű, ill. előadás> nemtetszéssel találkozik, nem éri el a kívánt sikert, kudarcot vall. A színdarab, a film már a bemutatóján megbukott. A mű gyönge előadása megbukott. || a. tárgyatlan <Az író a művével, a szereplő a szereplésével> nem éri el a kívánt sikert, kudarcot vall. Legújabb regényével megbukott. Első nagy szerepében megbukott. Első fellépése sikertelen volt: megbukott vele. (Jókai Mór)
7. tárgyatlan (tájszó) <Edény, vízben> vízzel megtelve alábukik, alámerül. A vödör megbukik a kútban. || a. tárgyatlan (tájszó) <Személy> vízben hirtelen alámerül, megmártja magát.
8. tárgyatlan (elavult) Vmibe beleütközve, vmiben megbotolva elbukik. Nagy kopjája megy, a levegő megreszket előtte … Rettenetes Viddin látván kikerülni akarja, | S megbukik. (Vörösmarty Mihály) Hívém, derék vagyok nagyon, S egy rosz gödörben megbukom. (Madách Imre)
megbukás; megbukó; megbukott.
