megcáfol
megcáfol tárgyas ige
1. <Állítást, tételt> helytálló érvekkel cáfolva tévesnek, érvénytelennek mutat ki, téves voltát, érvénytelenségét bebizonyítja. Az axiomákat csak tagadni lehet, de megcáfolni nem. Az elmélet fő tételeit sorra megcáfolta. Az első költemény … Ábrándos világot Rajzol le abban [írója] … Rég megcáfoltuk már minden sorát. (Madách Imre) || a. Megcáfol vkit: vki állításának téves voltát, érvénytelenségét érvekkel kimutatja. Tégy tanúságot róla, hogy Szeretted lyányodat, Beszélj! … egy hangod sem lehet, Mely megcáfolna engemet. (Petőfi Sándor)
2. <Hírt, híresztelést> cáfolat útján a valósággal ellenkezőnek, hamisnak minősít. A hírt illetékes helyen megcáfolták. Az érdekeltek az állítást erélyesen megcáfolták. Az alaptalan híresztelést a sajtó megcáfolta. E hír kútfeje előttem ismeretlen, én siettem azt megcáfolni. (Jókai Mór) Soha nem ítélte érdemesnek megcáfolni a róla szóló hamis híreket. (Karinthy Frigyes)
3. Vmi megcáfol vmit: vmely tény, tényállás v. tevékenység (váratlanul) ellentmond vmely állításnak, véleménynek; rácáfol. A háborús események alaposan megcáfolták ezt a politikát. A gyakorlat megcáfolta az elméletet. Az újabb kutatások megcáfolták az eddigi felfogást. A tények beszédesen megcáfolták a rosszhiszemű állítást.
megcáfolás; megcáfolhatatlan; megcáfolható; megcáfoló; megcáfolt; megcáfoltat.
